Magyar szuperhősök vagy bűnözők? – Mi az igazság a betyárokról?

Hány legény is van talpon a vidéken?

Napkávéház.hu
2012-07-19
Szerző: Napkávéház

A betyár a 18–19. századi bujdosó rablók neve volt Magyarországon. A köztudatban és a sajtóban az 1830-as évekig szerepük egyértelműen negatív volt, ekkortól kezdve azonban sokan népi hősökké váltak.

hirdetés

Hosszú történetek, nagy emberekről

Az elsők között „megdicsőült” magyar betyárok Sobri Jóska és Rózsa Sándor voltak.
A betyárokról már a 18. század óta sorra születtek a betyárballadák, betyárdalok és szájról szájra terjedő történetek, mondák és a betyárromantika áthatotta a ponyvairodalmat is.
A betyárokról szóló nagyszámú ponyva a fővárosban és vidéken is nagyon kapós volt.
Népszínműveket is írtak a témáról. 1873-ban mutatták be például Abonyi Lajos “A betyár kendője” című darabját.

Tömörkény István Rózsa Sándor nálunk című kötete a szerző azon elbeszéléseit közli, amelyek a 19. századi, akkor még végtelennek tűnő, Szeged környéki puszták embereiről mesélnek a szemtanú hitelességével. Egy letűnt világ hétköznapjai elevenednek meg, ahol olyan emberek élték a maguk komótos életét, akik maguk szabták a maguk nyers törvényeit, amik hajszálpontosan illeszkedtek a természet rendjéhez, mert csak ez tette lehetővé számukra a megmaradást. A 19. század végének betyárjairól alkotott pontos képhez hozzájárul a könyv mellékletében a több mint negyven fotó, melyek az 1870-es évek szegedi bűnpöreinek leghírhedtebb szereplőiről készült.

Betyárok A kép forrása

Angyal Bandi, akinek fantasztikus nyelvérzéke volt

A felvidéki Szentmártonyi Ónody András nemesi családból származott. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett.
Kétszer nősült. Első felesége Nyíriből való, az elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószínűleg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet.
Első törvénysértéseit az 1780-as években követte el. Első ízben 1787-ben fogták el négy ló ellopásáért.
Leghíresebb tette a karcagi, mezőtúri vásárok szétverése. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén időnként sikerült eltussolni ügyeit.
Négy vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és Hajdúban ismerték viselt dolgait.
A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajuszát pederve viselte. Elfogatóparancsa említi, hogy több nyelven beszélt: magyarul, deákul (latinul), németül, tótul.
Haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben halt meg. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben (gennyes kelések) meghalt.
Angyal Bandi emlékét még egy vasútvonal is hordozza. A 20. század elején Bács-Bodrog vármegyében Cservenka és Szabadka között megnyílt vonalat a népnyelv angyalbandinak nevezte, sőt még egy Angyalbandi nevű vasúti megállóhely is létesült.

Miben hittünk a kereszténység előtt? – ősi magyar hiedelemvilág

Boldogasszony és a lidércek

Ijedtél már meg a saját gondolataidtól?

Pilinszky János a határokról...

Titokzatos ősi átok tizedeli az USA elnökeit – Ki lesz a következő?

Ezért halt meg Lincoln, Kennedy és Garfield?

Történetek az emberi lélek legmélyebb bugyraiból

Dosztojevszkij és az ördög

Tudod már, mit olvasol a nyaralás alatt? – 6 letehetetlen könyv

Ne alsópolcos ponyvát válassz!

166 jelző a herezacskóra – Van határa a férfibüszkeségnek? (+18)

Szókimondás magasfokon...

Simogattad már pontosvessző térdekalácsát?

Az önkifejezés lehetőségei

A rézlámpás és a tizenhárom titok

Boris Vian tolla serceg

Sobri Jóska, aki öngyilkos lett

A maga idejében rettegett útonálló volt, aki később legendás dunántúli betyárként vált közismertté, Rózsa Sándor után talán a leghíresebb magyar betyár.
Valószínűleg édesapja szülőfaluja után kapta a Sobri ragadványnevet.
A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a tévútra. Legénykedésből részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte.
Egyik rabtársától tanult meg írni, olvasni és öltözködése is megváltozott. Mikor visszatért cifra ruhát viselt és kész kalandor volt.
1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igazságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bujdosásra kényszerült és csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott.
A Bakony és a hozzá közel lévő Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék voltak működésük területei. Bandájukkal általában gazdag számadó juhászokat, kereskedőket fosztogattak.
Sobri 1836-ban követte el talán leghíresebb tettét, amikor Kónyiban a győri káptalan pénztárát rabolta ki és az uradalmi számtartó minden vagyonát elvette.
Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 főnyi katonára, akik végül mégis a közelébe férkőztek és egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát.
Halála után ötven évvel később a szájhagyomány szerint még arról beszéltek, hogy „Sobri él”. Voltak akik szerint az Alföldön gazdag számadó, míg mások azt gondolták, hogy Amerikában gyógyszerészként dolgozik.

A kép forrása

Rózsa Sándor, aki igazságot osztott majd harisnyát kötött

Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt.
Első bűntettét Kiskunhalas határában követte el. A halasi külterületen, Balotapusztán, Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 1836-ban indult ellene eljárás 23 éves korában, ekkor került a szegedi börtönbe.
Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez.
Hatvan kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. A kérvényt azonban elutasították.
1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak, azonban fegyelmezetlenség miatt a csapatot hamarosan feloszlatták.
Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni, és bár sikerült elmenekülnie, de megint bujdosni kényszerült.
1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.
Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren. Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott.
Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a várbörtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. Az 1872-es per során életfogytig tartó rabságra ítélték.
Szamosújvárra 1873. május 5-én került, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, és 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

A kép forrása

Rózsa Sándor és a betyárbecsület

Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. A korabeli jólértesültek szerint csakis a pökhendi gazdagoktól vett el, másokkal igen bőkezűen bánt: elismerését szívesen fejezte ki jutalmazással. A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Mi több: barátai családját is felkarolta, ha bajba jutottak.